Tél, nagy hó, ünnepek, sízés, de azért csak jöjjön már a tavasz!Akkor lessz igazi ünnepe a motorosnépnek! Mikor kirajzanak az elsõ tavaszi napsütéssel,vigyorogva, csillogó szemekkel, egész télen át szõtt-font tervekkel. Esténként kocsma teraszon, sör melett hintik az igét,- idén nyáron motitura, emberek!!
Bovebb leiras:katt a tovabb-ra
Video: http://www.youtube.com/watch?v=OOrR0fAinWw&feature=mfu_in_order&list=UL
Kepek a galeriaban
Ez történt Gyergyószentmiklóson, 2005 tavaszán, érlelõdött majd egész nyáron, és egyszer csak eljött a várva-várt nap! Augusztus 6-án szombaton, gyûlekeztünk a Motoroskocsma elõtt reggel 8-kor. Nyolckor-nyolckor! Jól van no, olyan félkilenckor,(vagy azután) elindultunk a nagy útra. Elsõ napot Máramarosnak szenteltük, Gyergyó-Borszék-Vatra Dornei-Borsa utvonallal.Szép táj, új útak, a békási tó felsõ végénél tartottunk pihenõt, sz
ékelyesen:-
a tófarkánál.
Nem is volt semmi gond, az út minõsége tûrhetõ, egészen Vatra Dornei-ig ahol a pihenõ alatt felkoncoltunk holmi görögdinyét, a beton útat használva asztalnak és Alit dinyeelosztónak. Ali autóval jött, mert õ egy örökkévaló, tiszteletbeli motoros. Na de aztán innen meredeken emelkednek és romlanak az útviszonyok, és a táj egyre lenyûgözõbb. Fantasztikus látvány a Radnai Havasok, vagy amit a felhõk nagyritkán látni engednek belõle. A Prislop hágón át vezet az út Borsa-ig, csupa lejtõ és szõnyegbombázott betonútburkolat!
Túléltük. Szállást a Pasul Setrei nevû átkelõn a “vendéglõ” hátánál találtunk. Lehetett sört venni, és megegyeztünk abban hogy akkor ez egy komoly hely, tábornak való.Wc-tõl és folyóvíztõl eltekintettünk, oldalbordáink rosszallását sörbe fojtva. Éjféltõl kezdett el esni az esõ, így lett folyóvíz fogmosni, és reggel nem láttunk tovább 10 méternél, szakadt le az ég, amit délelõtt 11-ig tûrtünk. Óránként 27-32 km-es sebességgel szakitottunk lefele a hegyekbõl a lyukas betonút kátyui telve vizzel, megúsztuk egy gumidefekttel, és egy hajlitott felnivel az Aprilia Tuaregen. A táj szépsége még igy is lenyûgözött.Dézsen már kisütött az áldott nap és csak úgy tûzött, akárcsak a 70-es szeg a hátsókerekemben. Milyen szerencse hogy, Ali gumiszerelõ, és volt minden az autójában.Csak úgy spontán.Tordán városnapok, a rendõr nem engedett akárhol parkolni de nem fogadtunk szót.
Torockó, Székelykõ, csodás szép a táj, van szakadt betonút, civilizált kemping, árak forintban erdélyi menekültkedvezmény már nincs, házipálinka (bûnrossz!) annál inkább. Maradt a patakparti vadkemping -hurrá fürdés- és jött az esõ.Reggel még szakadt a mennyei áldás, feszült idegek, másnaposság, lemondtunk a Nyugati Kárpátokról – a rossz beton út miatt- visszamentünk a E 81-es mûútra, valahol Gyulafehérvár után megállt az esõ, és marhaerõs szél kezdett fújni- na nem hátulról- nanáhogy oldalról.Nahát az oldalszéllel való küzdelem végképpen kiölte a maradék torockói páleszt a szervezetünkbõl! Kb. 30 km-rel Déva elõtt gyorsan jobbra el, és máris Algyógyfûrdõn találjuk magunk
Régi ismerõsnél szálltunk meg 13-an 1 szobába olcsón, Elállt a szél, ragyogott a nap, volt hévizes strand, amibe másnapra vizet is engedtek .Volt öröm! Estét betöltõ marháskodás, megkönyebbült nevetés, csapból folyó víz, gravitációs klotyó, fullkomfort- Balkán stilusu! Másfél nap után odébb álltunk Déva, Hátszeg, Karánsebesen át Herkulesfürdõre érkeztünk estére.Jó a csapat kedve szakított a napsütés, alig szereltünk egy motort. Itt egy ház udvarán verünk tábort olcsó pénzért, és a reggeli kávé után odébb állunk.Irány Orsova, a Duna kanyar, Kazán szoros. Hát ezt kár lett volna kihagyni nekunk hegyi embereknek! Pótolhatatlanul szép! Innen Drobeta Turnu Severin, Tirgu Jiu-n át megse álltunk Rimnicu Vilcea-ig.Olanesti fûrdõt, akárcsak Herkulest uralja a nyugdijas középosztály, nem csiptük, ismét maradt a vadkemping az Olanesti folyó partján. Reggel irány a régen várt Transzfogarasi út, de pech, a Vidraru tótól dõlt ránk az esõ végig mig leereszkedtünk a hegy túloldalán, innen már sütött az áldott nap, erre mi letáboroztunk a patakparton (..hm milyen ismerõs ugye?) Augusztus 13-án reggel innen indultunk Brassón, Kézdivásárhelyen keresztül értünk Csíkszeredába ahol elidõztünk a Csiksomlyói kegytemplomban egy hálaadás erejéig, mivel szerencsésen, balesetmentesen magunk mögött tudtunk már 1920 km-t és volt még hazáig 60km. Kérdezték a többiek-jövõbe hova megyünk? Hát ez a 2005-ös kirándulás igaz története nekem.
Video:http://www.youtube.com/watch?v=OOrR0fAinWw&feature=mfu_in_order&list=UL